Feledékenységről

 

 

 

Memóriazavar

Az életkor előrehaladtával gyakori panasz a feledékenység: elkezdünk mesélni egy történetet, majd rájövünk, hogy voltaképpen nem is emlékszünk a kulcsszereplők vagy a helyszín nevére…

 

Memóriánk több, egymást kiegészítő rendszerből tevődik össze. Rövid távú memóriánk segítségével az újonnan tanult dolgokat képesek vagyunk egy rövid ideig észben tartani, például megjegyzünk egy időpontot addig, amíg leírjuk. A hosszú távú memóriánk gondoskodik az élményeink megőrzéséről vagy az adatok tárolásáért.

Több testi betegség és lelki zavar is okozhat feledékenységet, memóriavesztést: ilyenek például a depresszió, a szorongás, vitaminhiány, vagy éppen pajzsmirigybetegségek. Emellett gyógyszerek, pl. egyes nyugtatók és élvezeti szerek, pl. alkoholfogyasztás mellékhatásaként is gyakran lép fel memóriazavar.

Az évek előrehaladtával a legtöbb ember egyre elégedetlenebb a memóriájával! Normál, korral járó memóriavesztésnek nevezi az orvostudomány azt a jelenséget, amikor egyébként teljesen egészséges idős emberek feledékenységről panaszkodnak. Ezt a kellemetlen, de valójában többnyire ártalmatlan jelenséget fontos elkülöníteni a valódi szellemi hanyatlástól.

A normál időskori feledékenység az élmények, események tárolásáért felelős memóriát érinti leginkább. Régi megfigyelés, hogy gyakran a közeli emlékek vesznek el, míg a régmúlt élményei sokáig érintetlenül megmaradnak: nem igazán emlékszünk a múlt havi születésnapi ünnepségre, ugyanakkor pontosan fel tudjuk idézni a 40 évvel ezelőtti szalagavatónkat…

A korral járó memóriavesztés és a szellemi hanyatlás közti fő különbség, hogy az utóbbi lényegesen befolyásolja az ember napi teendőit és megakadályozza mindennapi életvitelében. Egy anekdota szerint egy ismert agykutatótól származik az a mondás, miszerint ha nem találjuk a kocsi kulcsát, az csupán a normál feledékenység jele, de ha megtaláljuk, csak éppen nem tudjuk, hogy mire való, az a szellemi hanyatlás, vagyis a demencia.

A memóriánk olyan, mint az izmaink: edzésben tartva működnek igazán jól, és ha nem használjuk őket, elsorvadnak. Nyelvtanulással különösen jó eredményeket lehet elérni, de akár az olvasás, rejtvényfejtés, versek tanulása, illetve bármilyen új készség elsajátítása ide tartozik. A tapasztalat szerint azok a tevékenységek igazán hatékonyak, amelyeket élvezünk is, nem csak kötelességből csinálunk.

A memóriazavar önmagában nem betegség, hanem az idősödő agy egy tulajdonsága. Némi odafigyeléssel, tudatos tervezéssel, jó eséllyel ki tudjuk küszöbölni a negatív hatásait. Ugyanakkor a súlyos memóriazavar, különösen, ha figyelemzavarral is társul, akár szellemi hanyatlás jele is lehet, ezért bizonytalan esetben bátran forduljunk szakemberhez!

 

Koncentrációs zavar

Koncentrálóképességünk az idő múlásával csökken: minél idősebb az ember, annál könnyebben terelődik el a figyelme: ha vasalás közben felvesszük a telefont, vajon eszünkbe jut-e hogy félbehagytuk a vasalást?

 

Mindannyian különbözünk abban, hogy mennyi ideig és milyen erősen tudunk egy-egy dologra koncentrálni. A tapasztalatok szerint azonban sajnos koncentrálóképességünk az idő múlásával csökken: minél idősebb az ember, annál könnyebben terelődik el a figyelme.

 

A koncentrálóképesség azt jelenti, hogy képesek vagyunk a gondolatainkat arra irányítani, amire éppen szeretnénk, vagyis oda tudunk figyelni arra, amire akarunk. Egy adott személy koncentrálóképessége sem állandó tulajdonság.

 

Koncentrálóképességünk nagyban függ például attól, mennyire élvezetes az adott feladat és mennyire vagyunk motiváltak annak elvégzésére – érthető módon nehezebb odafigyelni olyan témára, ami igazán nem is érdekel minket.

 

Sajnos épp ez az a képességünk, amely a kor előrehaladtával romlik: minél idősebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy félbeszakítást követően elfelejtünk visszatérni az eredeti feladathoz.

 

Hasonlóképpen változik a megosztott figyelemre való képességünk is. Vannak, akik elképesztően ügyesen képesek több dolgot csinálni egyszerre, és vannak, akik egyszerre inkább csak egy feladatra koncentrálnak. Az idő múlásával mindannyian az utóbbi csoport felé közelítünk. A kutatók szerint már 40-60 éves kor között kimutatható, de igazán kifejezetté nagyjából 65 éves kor felett válik: ebben a korban már egyre nehezebb többfelé figyelni, illetve az aktuális feladathoz nem kapcsolódó információt figyelmen kívül hagyni. Próbáljunk egyszerre csak egy dolgot csinálni, és mindig ezt az alapelvet észben tartva tervezzük meg napi teendőinket is: ne akarjunk rövid idő alatt több, különböző dolgot elvégezni. Lehet, hogy csábítónak tűnik betenni egy mosást és elmosogatni, amíg fő a lekvár, ugyanakkor valószínűleg hatékonyabbak leszünk, kevesebb hibát vétünk és kevesebb idegeskedéssel is fog járni, ha inkább egymás után végezzük el ezeket a feladatokat és nem egyszerre.

 

A stressz minden életkorban ront a helyzeten, vagyis ha idegesek, feszültek vagyunk, akkor még kevésbé tudunk elmélyülten odafigyelni akár egy, akár több dologra. Ugyanilyen tényező a fáradtság: késő délután, este, amikor fáradtak vagyunk, kevésbé tudunk huzamosabb ideig egy dologra figyelni és könnyebben elterelődünk.

 

A koncentrációzavar önmagában nem betegség, hanem az idősödő agy egy tulajdonsága. Némi odafigyeléssel, tudatos tervezéssel, jó eséllyel ki tudjuk küszöbölni a negatív hatásait. Ugyanakkor a súlyos figyelemzavar, különösen, ha memóriazavarral is társul, akár szellemi hanyatlás jele is lehet, ezért bizonytalan esetben bátran forduljunk szakemberhez!

 

Mindannyian különbözünk abban, hogy mennyi ideig és milyen erősen tudunk egy-egy dologra koncentrálni. A tapasztalatok szerint azonban sajnos koncentrálóképességünk az idő múlásával csökken: minél idősebb az ember, annál könnyebben terelődik el a figyelme.

 

A koncentrálóképesség azt jelenti, hogy képesek vagyunk a gondolatainkat arra irányítani, amire éppen szeretnénk, vagyis oda tudunk figyelni arra, amire akarunk. Egy adott személy koncentrálóképessége sem állandó tulajdonság.

 

Koncentrálóképességünk nagyban függ például attól, mennyire élvezetes az adott feladat és mennyire vagyunk motiváltak annak elvégzésére – érthető módon nehezebb odafigyelni olyan témára, ami igazán nem is érdekel minket.

 

Sajnos épp ez az a képességünk, amely a kor előrehaladtával romlik: minél idősebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy félbeszakítást követően elfelejtünk visszatérni az eredeti feladathoz.

 

Hasonlóképpen változik a megosztott figyelemre való képességünk is. Vannak, akik elképesztően ügyesen képesek több dolgot csinálni egyszerre, és vannak, akik egyszerre inkább csak egy feladatra koncentrálnak. Az idő múlásával mindannyian az utóbbi csoport felé közelítünk. A kutatók szerint már 40-60 éves kor között kimutatható, de igazán kifejezetté nagyjából 65 éves kor felett válik: ebben a korban már egyre nehezebb többfelé figyelni, illetve az aktuális feladathoz nem kapcsolódó információt figyelmen kívül hagyni. Próbáljunk egyszerre csak egy dolgot csinálni, és mindig ezt az alapelvet észben tartva tervezzük meg napi teendőinket is: ne akarjunk rövid idő alatt több, különböző dolgot elvégezni. Lehet, hogy csábítónak tűnik betenni egy mosást és elmosogatni, amíg fő a lekvár, ugyanakkor valószínűleg hatékonyabbak leszünk, kevesebb hibát vétünk és kevesebb idegeskedéssel is fog járni, ha inkább egymás után végezzük el ezeket a feladatokat és nem egyszerre.

 

A stressz minden életkorban ront a helyzeten, vagyis ha idegesek, feszültek vagyunk, akkor még kevésbé tudunk elmélyülten odafigyelni akár egy, akár több dologra. Ugyanilyen tényező a fáradtság: késő délután, este, amikor fáradtak vagyunk, kevésbé tudunk huzamosabb ideig egy dologra figyelni és könnyebben elterelődünk.

 

A koncentrációzavar önmagában nem betegség, hanem az idősödő agy egy tulajdonsága. Némi odafigyeléssel, tudatos tervezéssel, jó eséllyel ki tudjuk küszöbölni a negatív hatásait. Ugyanakkor a súlyos figyelemzavar, különösen, ha memóriazavarral is társul, akár szellemi hanyatlás jele is lehet, ezért bizonytalan esetben bátran forduljunk szakemberhez!

 

Demencia

A demencia orvosi szakszó, jelentése időskori szellemi hanyatlás. Fő jellemzője az elégtelen emlékezőtehetség, a koncentrációkészség csökkenése, amely már a mindennapi életben is jelentős problémákat okoz.

 

Az életkor előrehaladtával a demencia egyre gyakoribbá válik: a 65 éves korban körülbelül 5-10%, 75 éves korban 15-20%, és 90 év felett gyakorisága eléri a 30%-ot!  

 

Demenciát többféle betegség is okozhat, amelyek között vannak könnyebben és nehezebben kezelhetőek is. Világszerte a leggyakoribb az Alzheimer-betegség, ezt követi a vaszkuláris, vagyis ér eredetű demencia, amely az elégtelen agyi vérellátás miatt kialakuló szellemi hanyatlást jelenti. Gyakori a fenti kettő keveréke, az úgynevezett kevert típusú demencia. Jó tudni, hogy a vaszkuláris demenciák egy része megelőzhető lenne: a dohányzás, a kezeletlen vagy rosszul beállított magas vérnyomás, az elhanyagolt cukorbetegség és magas koleszterinszint ugyanis egyaránt növeli a vaszkuláris demencia kialakulásának esélyét. Demenciát okozhat a krónikus, rendszeres alkoholfogyasztás, egyes drogok, és még számtalan neurológiai betegség is.

 

A demencia tünetei általában fokozatosan alakulnak ki és az évek során egyre kifejezettebbé válnak. A leggyakoribb tünetek a memóriazavar, a koncentrációképesség csökkenése, a nyelvi készségek zavara, a térbeli tájékozódás és a problémamegoldás zavara – azaz a demenciában szenvedő idős emberek már nem képesek úgy gondolkodni, figyelni, beszélni és emlékezni, ahogyan fiatal korukban.

 

Bár a fő tünet minden esetben a szellemi hanyatlás, a különböző eredetű demenciák tüneteikben is különbözhetnek kissé. Az Alzheimer-betegség igen tipikus tünetei a rövid távú memória zavara, a szótalálási nehézség és a térbeli tájékozódás zavara, vagyis a gyakori eltévedés. Az Alzheimer-kóros betegek gyakran nincsenek tudatában tüneteiknek, csupán környezetük észleli azokat. A vaszkuláris, vagyis az elégtelen vérellátás okozta demenciák tünetei változatosak, attól függően, melyik agyi ereket érinti leginkább a betegség, de gyakran társul hozzájuk kísérőtünet, például szédülés vagy egyensúlyzavar.

 

A demencia fenti, tipikus tüneteihez gyakran másfajta tünetek is társulnak, amelyek tovább rontják a páciens állapotát és nehezítik az ilyen betegek gondozását is, ezeket viselkedési és pszichés zavarokként említik. Gyakori kísérő tünet például az ingerlékenység, lobbanékonység és nyugtalanság.

 

A demencia gyanúja esetén a páciens kivizsgálása során megállapítják a demencia okát és annak súlyossági fokát.

 

A demencia kezelésében nagyon fontos a páciens és a hozzátartozók megfelelő támogatása. A hozzátartozóknak sok mindent meg kell tanulniuk a betegségről és arról, hogyan küzdhetnek meg vele a mindennapokban – erre a célra önsegítő csoportok is elérhetőek, ahol demens betegek hozzátartozói osztják meg tapasztalataikat egymással. A páciens számára is létezik hasznos pszichológiai támogatás: ilyenek a tájékozódást és a mindennapok szervezését javító egyszerű technikák elsajátítása, valamint a memóriagyakorlatok, a művészetterápiák, állatterápiák, zeneterápiák. A fentiek nem gyógyítják meg a betegséget, de könnyebbé teszik a mindennapokat és javítják a páciens kísérő tüneteit, azaz a lehangoltságot, szorongást, nyugtalanságot.

 

Fontos tudni, hogy jelen ismereteink szerint gyógyszeres prevenciós lehetőség nincs, a demencia gyógyszerekkel nem gyógyítható, de a betegség súlyosbodása egy jól megválasztott terápiával késleltethető! Így érthető hogy fontos figyelni a jeleket, bizonytalan esetben bátran forduljunk szakemberhez!

 

Kognitív funkciók

A kognitív funkciók gyűjtőfogalom, melyhez az alábbi képességek tartoznak: figyelem, koncentrálóképesség, érzékelés, észlelés, végrehajtó funkciók, emlékezeti és gondolkodási funkciók.

 

A fentiek összessége felelős azért, hogy a világból jövő ingereket felfogjuk, azokat értelmezni és osztályozni tudjuk, megértsük, és ha kell, megjegyezzük, és később felidézzük őket.

Kognitív funkcióink, azaz az intellektuális teljesítőképességünkért felelős készségek az idő előrehaladtával változnak. Ez a változás néha romlást, néha csupán egy-egy funkció háttérbe szorulását jelenti. A kognitív funkciók ilyesfajta változása mindennapi életünket is befolyásolja, ezért érdemes a változásokra odafigyelni, azokat megelőzni, már kialakult zavarok esetén pedig szakemberhez fordulni. 

Az életkor főleg két, igen alapvető kognitív funkciónkat érinti: a koncentrálóképességet és a memóriát rontja – ezért ezekre a készségekre külön kitérünk.

Az érzékelés, észlelés területén is előfordulhatnak zavarok: idős korban már nem olyan pontosan észleljük a körülöttünk lévő világot és ennek gyakran az érzékszervek romlása az eredeti oka.

A kutatások szerint az intellektuális teljesítmény időskori romlása nemegyszer részben látászavar vagy nagyothallás eredménye, és ha sikerül a látást és a hallást a megfelelő segédeszközökkel javítani, akkor gyakran az intellektuális készségek is javulnak.

A magasabb rendű kognitív funkciók közé tartoznak a nyelvi készségek és a döntéshozatal, amelyek közül az előző nem feltétlenül károsodik idős korban. Mi több, jó hír, hogy a beszélgetés képessége gyakran még javul is a kor előrehaladtával: az évek során egyre gyarapszik a szókincsünk, ezért jobban, pontosabban és szebben ki tudjuk fejezni magunkat!

A rövid távú memória zavara ugyanakkor megzavarhatja a beszédértés képességét: hosszú, bonyolult mondatokat és gondolatmeneteket nem értünk. Ez nehézségeket okozhat olyan helyzetekben, amikor fontos, hogy megértsünk bonyolult magyarázatokat: például a bankban az aláírandó szerződés pontjait. Ezekben az esetekben fontos, hogy ne csak a hallott szövegre támaszkodjunk, hanem ha lehetséges, mindig kérjünk írásos tájékoztatókat és hagyjunk magunknak időt annak áttanulmányozására!

Egy másik, magasabb rendű kognitív készség a döntéshozatal képessége, vagyis az, hogy kisebb-nagyobb döntéseink előtt képesek vagyunk mérlegelni az előnyöket és hátrányokat és ezután meghozni a döntést.

A kognitív funkciók romlását a tapasztalatok szerint néhány életviteli változtatással lassítani lehet. Az egyik ilyen fontos tényező a rendszeres mozgás ugyanis, feltehetőleg az agyi vérellátás javítása révén jelentősen javítja az időskori kognitív funkciót. Emellett fontos az intellektuális készségeink tréningezése is: ebből a szempontból hasznosak a stratégiát is megkövetelő játékok, például a sakkozás vagy a bridzselés, ugyanígy a rejtvényfejtés. Ne hagyjuk abba az új dolgok tanulását: tanulhatunk nyelveket vagy zenét is, de hatásos az új ételreceptek vagy új útvonalak megismerése is.